Önéletrajz

1898. január 28. Zombor — 1993. október 20. Zombor

Milan Konjović Dávid Konjović, ügyvéd, királyi közjegyző és Konjović Vera, született Vukičević, második fiaként született. A Konjović család zombori család volt hosszú ideje, a nagy szerb kivándorlás idején Arsenije Čarnojević patriárkával érkeztek e tájakra 1690-ben az Ipeki Patriarchátusból, később pedig, az évszázadokon keresztül, jelentős szerepet játszottak a város politikai, társadalmi és kulturális életében.

Milan Konjović 1904 és 1916 között végzi el Zomborban az általános iskolát és a gimnáziumot. 1914-ben állít ki először, a gimnáziumban, körülbelül ötven, a természetben festett alkotást. Rövid prágai látogatása alatt 1918-ban bele szerettet a városba és már a következő évben, 1919-ben a prágai Képzőművészeti Akadémiára íratkozik be, Vlaho Bukovac osztályába. Nem volt megelégedve Vlaho professzorral és az akadémia érvényben levő elveivel így két szemeszter után önállóan folytatja tanulmányait. Jan Zrzavý avantgárd festő műtermébe megy, aki Leonardo tanulmányozására bíztatja. Prágában ismeri meg jövendőbeli feleségét Ema Maštovskat. Rövid Zomborban tartózkodása után 1921-ben, ahol megtekintette a szerb festészet kiállítását amelyen részt vettek a „Zograf”, „Lada” és „Grupa umetnika” csoportok részeseiként Dobrović, Bijelić, Moša Pijade, Branko Popović, Konjović Bécsbe utazik, ahol legjobban vonzzák Oskar Kokoschka és Egon Schiele de ezzel egy időben fegyelmezetten tanulmányozza a reneszánsz festészetet is. 1922-ben egyetemi útra utazik Münchenbe, Berlinbe és Drezdába és ez év őszén jönnek létre kubista képei Zomborban, amelyeket Picasso ihletett meg, akinek monográfiáját megvette Bécsben. 1923-ben Konjović Brács szigetén nyaral és fest, 1924 májusában pedig Emával Párizsba érkezik. Aktfestést látogat az Academie de la Grande Chaumiere-n, hogy ezt követően csupán két hetet André Lhote műtermében töltsön. Saját első műterme Konjovićnak a Monrouge-ban volt. Itt keletkeznek, a húszas évek végén az „átmeneti időszak képei”, 1930-ban pedig beköltözött első párizsi házába a Montsouris parknál, ahol megszületett a „kék fázis” (1929-1933). A párizsi szalonokban 1926-tól állít ki, 1931-ben pedig megtartja első önálló párizsi kiállítását, amit azonnal 1932-ben követ a második és 1937-ben a harmadik. Rövid idejű zombori tartózkodása alatt 1931-ben a művész megkezdi nagy jövőbeli témáit: zombori utcák, érett búza, napraforgók, learatott kukorica, a táj emberei amelyek felgyorsítják a végleges hazatérésről hozott döntését. Visszatérését követően, 1932-től, nyáron Dalmáciában fest (Mlini, Cavtat, Dubrovnik), az 1934 és 1939 közötti időszak a művész „piros fázisát” foglalja magába. Az „Oblik” (Alak) és „Dvanaestorica” (A tizenkettő) művészi csoportok tagja volt. A háború idején, 1941-ben német hadi fogságban volt Osnabrückben, 1943-ban, 44-ben és 49-ben pedig Szenttamáson és Zomborban fest pasztell technikával. Csendes színvilágú olajfestmények alkotják Konjović „szürke fázisát” (1940-1952), hogy 1953-ban hirtelen fordulat következzen: a tárgy iránti viszony szabadabbá válik, a tiszta színek uralkodnak, a „színgazdag fázis” következik (1953-1959). Ebben az időszakban aktívan részt vesz a vajdasági művészeti karavánok alapításában (Zenta, Bácstopolya, Becse, Écska). Az új festészeti irány tetőzik és jelen van az „asszociatív fázis” képein (1960-1984), de már 1985-ben, a párizsi Grand Palais-ben megrendezett önálló kiállítása után Konjović megkezdi variációit a bizánci művészet témájára. Az 1990-es év végéig körülbelül harminc alkotás készül az új „bizánci fázisban” amely zárja Konjović igencsak gazdag, közel 6000 műből álló életművét (olajfestmények, pasztellek, akvarellek, temperák, rajzok, tapiszériák, színházi díszletek, kosztűm vázlatok, vitrázsok, mozaikok, kerámiák, grafikák).

A művészt egyedi és sokszínű életműve több mint 300 egyéni és mintegy 700 csoportos kiállításon erősítette meg mestere nevét itthon és külföldön, munkái világszerte múzeumokban, képtárakban és magángyűjteményekben találhatók. Milan Konjovićot 1979-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjává, 1986-ban a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagjává, 1992-ben pedig a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.

Számos jelentős díjat és elismerést kapott.